’’AzElysium a görög mitológiában a földi paradicsom, a nyugalom szigete. Ideküldték az istenek jutalomként a hősöket.’’
’’Élüszion, latinosan Elízium olyan túlviági hely a görögmitológiában, ahol azok kaptak helyet, akik az istenek kedvencei voltakéletükben, szemben a keresztény pokol funkcióját ellátó Tartarosszal. Gyakrannevezték a boldogok mezejének is, mivel az itt lakók gond és baj nélkül éltek,és sohasem éreztek fáradtságot, éhséget vagy szomjúságot. Az ókorban úgygondolták, hogy a világ nyugati peremén helyezkedik el.’’
A görögmitológia az ókori hellének vallásából származó mítoszok gyűjteménye.Ezeket a történeteket minden régi görög ismerte, és bár néhány korabelifilozófus megkérdőjelezte hihetőségüket, a hétköznapi emberek szertartásai ésvilágnézete alapjául szolgáltak.
A környező népekhez hasonlóan a görögök is azélet bizonyos területeihez rendelt istenekben hittek. Például Aphrodité aszerelem istennője, míg Arész a háború, Hadész pedig a halottak, az alvilágistene volt. A tulajdonképpeni imádat mindössze néhány isten, különösen atizenkét olümposzi felé irányult. Az olümposzi istenek (és példáulPerszephoné, az Eleusziszi misztériumok pártfogója) nagy pánhellén kultuszokközpontjai voltak.
A Tizenkétolümposzi isten, vagy más néven a Dodekatheon(görögül: δωδεκα, dodeka, tizenkettő + θεον, theon, isten), az az ókori vallásbana görög pantheonlegfőbb isteneinek csoportja, akik az Olümposzhegy legtetején éltek. A különböző korokban összesen tizenhét különböző istenttiszteltek az olümposziak között, de egy adott időben számuk sohasem haladtameg a tizenkettőt.
Zeusz a legnagyobb és leghatalmasabb isten. Az olümposzi istenek vezetője, királya. Az időjárás, a mennydörgés és a villámok istene. Zeusz - Kronosz (Saturnus) Titán és Rheia (Ops) Titanisz fia.(Hesztia, Démétér, Héra, Hadész és Poszeidón testvére.) Zeuszt anyja titokbanszülte meg (mert apja a testvéreivel együtt lenyelte volna attól valófélelmében, hogy valamelyik gyermeke ledönti majd trónjáról), és elrejtetteKréta szigetén. Mikor felnőtt, fellázadt apja ellen és elnyelt testvéreivisszaadására kényszerítette őt. Mikor Kronosz gyomrából kiléptek, Zeusz mellépártoltak és megdöntötték apjuk uralmát. Ezután a három fiútestvér Hádész,Poszeidón és Zeusz sorsot húztak, hogy a világ melyik részét ki fogja uralni. Zeusz hatalmasabb az összes többi istennél, ám nemmindenható. Továbbá a Moirák (A Moiráka végzet irányítói, az emberi élet fonalát szövő, gombolyító illetve elvágó háromistennő.) is erősebbek nála. Zeusz állt az ókori görög Panteon élén, a görögmitológia több istenének és hősének az apja. Kedvelt állata a sas, fája atölgy. Akaratát az Épeiroszban található dódónai jósda papjai közvetítették; atölgyfalombok susogásából olvasták ki a jövendőt. Az olümpiai templomábanelhelyezett, Pheidiasz által készített szobra az ókori világ hét csodájánakegyike. Pajzsa az Aigisz(aegis; égisz), melyet Amaltheia kecske bőréből készített – ez az állat adottneki tejet csecsemőkorában. Zeusz ezért halála után a csillagok közé emelte(innen a Bak csillagkép) és szarvából készítette a bőségszarut, melybőlétel-ital soha ki nem fogy.
Héra Zeusz felesége, az istenek királynője. A menny és a csillagok, a házasság és a hűség istennője.
Kronosz és Rheia harmadikleánya, Hesztia, Démétér, Hádész, Poszeidón és Zeusz testvére. Születése után apjalenyelte, akárcsak testvéreit, attól való félelmében, hogy valamelyik gyermekefellázad ellene, s megdönti uralmát. Zeusz elkerülte ezt a sorsot, s mikorfelnőtt kiszabadította testvéreit, s hadat üzent apjának. A harc idejére Hérát Téthüszelvitte, s férjével Okeanossal (Ókeánosz) együtt nevelte. Mikor a titanomakhiavéget ért, s Héra egyszer a hegyekben sétálgatott Zeusz meglátta ésbelészeretett. Vihart támasztott a földön, s magát kakukknak álcázta. Héránakmegesett a szíve az elázott megtépázott madáron, s keblére téve melengetnikezdte. Ekkor Zeusz felöltötte igazi alakját, s meg akarta erőszakolni nővérét,aki megrémülve kérte Zeuszt, hogy ne tegye már csak anyjuk miatt se. Erre Zeusmegígérte, hogy feleségül veszi és az istenek királynőjévé avatja. Esküvőjükönaz összes isten megjelent. Zeusz egy arany jogart adott ajándékba Hérának,amelyen egy kakukk ült, Gaia pedig egy aranyalmákat termő fát ajándékozott amenyasszonynak, amit Héra a Heszperiszek és Ladón (Ládón) őrizetére bízott.Házasságukból négy gyermek született: Arész (Árész), Héphaisztosz, Hébé és Eileithüia.Héra és Zeusz elég gyakran civakodtak, mivel Hérát bosszantotta férjehűtlensége, s kíméletlenül üldözte Zeusz kedveseit és azok gyermekeit is. Ettőlfüggetlenül Zeusz tisztelte feleségét, gyakran tanácskozott vele, s elárultaszándékait is, de ha kellett, akár megbilincselve az égre kötözte, s onnanlógatta le, mint pl. akkor, amikor Héra, Zeusz halandó anyától született fiátHéraklészt üldözte. Mint Zeusz feleségét, az istenek királynőjükkénttisztelték, s megadták neki azt a tiszteletet is, hogy ha Héra belépett azOlümposz termeibe, felálltak, s így köszöntötték. Uralkodása közben és alakomákon Zeus mellett ült aranytrónuson. Szent állatai a páva, a kakukk, a darués a tehén voltak, szent növénye a gránátalma. Melléknevei: Tehénszemű,Fennkölt, Hókarú és Aranytrónusú.
Poszeidon – aki Hadésszal – Zeusz után a legnagyobb tisztelettel övezett isten. A tengerek, folyók és források, az árvizek és földrengések istensége.
Démétér a föld termékenységének istennője a mezőgazdaság védnöke. Nagylelkűsége táplálja az embereket.
Artemisz a vadászat istennője, az állatok, a vadon és a fiatal lányok patrónusa.
Apollón a jövendölés, a fény, a zene, a gyógyítás – a betegség és az orvoslás – valamint az íjászat istene.
Athéné a bölcsesség istennője, az erő, a kézművesség (különösen szövés, fazekasság és ácsmesterség), a belső szépség, műveltség és a harc megtestesítője.
Héphaisztosz a tűz istene, a szakszerűség, a művészi kidolgozás és fegyverművesség megszemélyesítője az istenek kovácsmestere.
Arész a háború és a vérontás istene.
Aphrodité a szerelem, a szexualitás a szépség és a vonzerő istennője.
Hermész az útmutatás, a jóslás, a vigasz és az újászületés, az utazás, a pásztorkodás istene, a tolvajok patrónusa és az istenek hírnöke.
Hesztia az otthon, a család és a szív istennője.
Dionüszosz a legifjabb olümposzi, a bor, a szőlő, a növényzet, a termékenység, a színjátszás és a mámor istene. A tizenkét olümposzi isten karában Hesztia helyét foglalta el. (Néhány tudós szerint nem illik a klasszikus olümposzi istenek közé, mert anyja halandó volt.)
Az alvilág Istene:
Hadész(Hádész) (görögül ᾍδης vagy Ἅιδης,„láthatatlan”) az alvilág istene, a holtak ura.
Gyakranmagát az alvilágot, a holtak birodalmát is Hadésznek nevezték. Kronosz és Rheiagyermeke, a hat olümposzi nagy közé tartozott, tehát Zeusz, Poszeidón, Démétér,Hesztia és Héra testvére. Amikor a három fiútestvér felosztotta egymás között avilágot, Hadész kapta meg az alvilágot (aminek igazán nem örült az istenségeleinte, de aztán beletörődött posztjába). Hadész birodalma a föld mélyénterült el, első övezete a vad, kietlen Aszphodélosz mezők voltak, amelyet aKönnyek mezejének is neveztek. Itt azok az elhunytak bolyongtak céltalanul,akik életükben se jók, se rosszak, vagy jók is, meg rosszak is voltak. Akövetkező az előzővel határos övezet az Erebosz örök homálya, ahol Hadészlángszínű palotája állt.
Hadésza földalatti kincsek, a még fel nem tárt bányák istene is, ezért gyakran „aleggazdagabb” jelzővel illették. A legendák szerint Hadész a halottakhozzátartozóinak fájdalomkönnyeiből és sóhajaiból alkotta meg a föld érceit.
Hádészbirodalmát élők nem igazán látogatták, ezért a holtak urának nem volt tudomásaarról, hogy mi történik a föld felszínén vagy az Olümposzon. Voltak azonbansegítői, akikkel kormányozta az alvilágot. Ebonitból készült fekete trónjánülve utasította Thanatoszt és Hüpnoszt, szorgossegítőit. Kharón is hű alattvalói közé tartozott (Kharón Erebosz és Nüx gyermeke. Azalvilág révésze. Kharón szállította át a holt lelkeket ladikjában a Sztüxfolyón. Kharón mindig is mogorva, sovány démon volt, aki nem szállított átolyan holt lelket, akit nem temettek el tisztességesen. A révészkedésnek áratis szabott, és aki nem tudott neki fizetni, azt „örök” bolyongásra ítélte aSztüx túlsó partján száz esztendőre. A fizetségnek obolosz volt a neve,ami egy érme volt. Ezt a görögök halottjaik nyelve alá helyezték (más forrásokszerint szemeikre), majd így a megfelelő rítusok után elégették a testet. AzAlvilág folyóján azonban nem mindenki fizetett az átkelésért. A halandóknakugyanis megvolt az erejük ahhoz, hogy Kharónt nyers erővel rábírják egy ”fuvarra”,így jutott át a Sztüxön, Héraklész, Thészeusz és Peirithoosz is).
Azisten birodalmának kapuját kívülről a Gorgók őrizték, míg bentről a háromfejűkutya, Kerberosz (Kerberosz azóriás Tüphón és a félig nő, félig kígyó alakú Ekhidnagyermeke. Kerberosz háromfejű kutyaként látta meg a napvilágot, és apjátólóriási méreteket örökölt. A hatalmas teremtményt az istenek közül Hadészneksikerült megszelídítenie, és így birodalmának őrzőjévé tennie. Kerberosz bárkitbeengedett az Alvilág kapuján, azonban onnan ki senkit nem eresztett. Nevegörögül azt jelenti, hogy a mélység démona. Mégis sikerült pár földi halandónaktúljárnia Kerberosz eszén. Így az első, aki az Alvilágba léphetett, Orpheuszvolt, aki édes zenéjével elandalította a háromfejű szörnyet. Héraklésztizenkettedik munkája pedig az volt, hogy hozza fel Kerberoszt az élőkvilágába. Az ókori görögök azt tartották, hogy amikor a halott rángatózik,akkor Kerberosz vérfagyasztó üvöltését hallja. Az Alvilágba Aineiasznakis sikerült lejutnia, aki a Szibüllátólkapott altató hatású pogácsával kábította el a szörnyet).
Hatalmasbirodalmát fekete tüzes paripái (Orphnaiosz, „a sötét”, Aithón, „az égő”,Nükteusz, „az éji” és Alasztór, „a bosszú”) által húzott szekerén járta be,kezében jogarával, amelynek láttán minden holt lélek engedelmességrekényszerült.
Hadésznakegy sisakja is volt, amely láthatatlanná tette a viselőjét: ezt a küklopszokkészítették a holtak urának. Erről kapta maga az isten is a nevét (”láthatatlan”),és arra utal, hogy a halál mindenhol ott lehet, váratlanul a semmiből iselőléphet.
Gyermekenem született a holtak királyának; felesége azonban volt: Perszephoné, azalvilág királynője, akit a felszínről rabolt el, és feleségül kényszerítettmagához. Az idő múlásával azonban Perszephoné is megkedvelte a zord istent.Hadésznak azonban el kellett engednie nejét, mert annak anyja, Démétérelhanyagolta a földet, amíg eltűnt leányát kereste, ami katasztrófához vezetettvolna. Így Zeusz nyomására Hadésznak fel kellett engednie Perszephonét. Azalvilág ura azonban rávette kedvesét, hogy egyen egy gránátalmát, mielőttfelmegy, és mivel Perszephoné nem tudta, hogy aki az alvilág ételeiből eszik,az a holtak birodalmához lesz kötve mindörökre így jóízűen beleharapott agyümölcsbe.
Zeusenyhítette ezt a szabályt, és a leány az évnek csak egyharmadát volt köteles azalvilágban tölteni.
Haegy halandó leszállt a holtak birodalmába, onnan nemigen tért vissza élve a felszínre.Mégis járt pár halandó az alvilágban: egyrészt eltávozott hozzátartozóikértmentek le oda, hogy kikönyörögjék az istentől, engedje el szeretteiket.
Eztazonban csak egyetlenegyszer sikerült halandónak elérnie, mégpedig Orpheusznak,aki szívbemarkoló énekével érintette meg Hadészt.
Másokszörnyek legyőzéséért fordultak meg az alvilágban, így például Héraklész aKerberoszt verte láncra. Odüsszeusz, Aineiász és Thészeusz is megjárta a holtak birodalmát.
Hadészvolt az egyetlen isten, akinek nem avattak nagy szentélyeket, és nemigentartottak neki nagy ünnepeket. Az emberek ugyanis még a nevét sem szerettékkiejteni, nehogy magukra vonják az isten figyelmét. Hadészt az Olümposzon semigen kedvelték az istenek. Ha azonban áldoztak az isten tiszteletére, akkormindenképpen fekete állatot öltek le neki: főleg fekete bárányt és bikát,amelyek vérét egy tálban gyűjtötték össze. Amikor Hádészhoz imádkoztak azemberek, tenyerüket a föld felé tartva és azt ütve könyörögtek az istenhez,hogy így hívják fel a figyelmét. Neki szentelt növény volt a nárcisz, valaminta bánat jelképe, a cédrusfa.
Perszephoné (görögül Περσεφόνη) a termés istennője az alvilágkirálynője, a halál és a tavaszi újjászületés istene. Démétérnek ésZeusznak lánya.
Perszephonéépp virágot szedett, mikor megdördült az ég, meghasadt a föld, és a mélybőlelőbukkanó Hadész fekete, sötétséget fújó lovaival elragadta, amik egy feketeszekeret húztak. Perszephonénak csak sikoltani maradt ideje. Azt is csak Hekaté, aHold istennője hallotta. Héliosz napisten látta is, és a lányát keresőDémétérnek el is mondta: - látta, ki volt a tettes. De Zeusz engedte Hadésznak,hogy Perszephonét elrabolja. Démétér gyászba borult, egy időre az Olümposzonlakó istenekkel is szakított, és az embereknek szentelt templomában élt. Csakúgy volt hajlandó visszatérni, ha Perszephoné az év kétharmad részét vele, éscsak a maradékot tölti az Alvilágban, Hadésszal. Perszephonénak ugyanis a földmélyén kellett maradnia, mert evett az alvilág gyümölcséből.
Perszephonéaz alvilág úrnője gyakorta megengedi a jó, arra méltó embereknek, hogy azelhunytakat visszavigyék a felszínre. Példaként Orpheusznak is megengedteEurüdiké feltámasztását – bár abba Hádész is beleegyezett. Vagy Alkésztisztörténete, aki saját életét áldozta férje helyett: Héraklész addig szorongattaThanatoszt, a fekete leplű halált, míg az vissza nem adta Alkésztisz életét.Ehhez azonban Perszephoné hozzájárulása is kellett: Héraklész erejét csodálvaeleresztette Alkésztiszt, és visszahívta Thanatoszt a föld alá.
